Van aki sikítozva jön oda... avagy a Váci Vigalom képekben

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy szeretek e vásározni, én annak ellenére, hogy nagy lemondással jár - 2 picimet napokig nem látom - nagyon szeretek kint lenni és látni a bámészkodókat, érdeklődőket, a vásárlókat.
Szeretek kapcsolatot teremteni és elbeszélgetni, új ötleteket gyűjteni. Minden egyes vásározás után feltöltődve jövünk haza, mert látjuk, hogy örömet okozunk az embereknek a termékeinkkel.
Van aki - szó szerint - sikítozva jön oda és nem tud betelni pl. a pulya-tutyi látványával.
Van, aki úgy jön oda, hogy jaj, de jó ötlet, ezt én is meg tudom otthon hímezni, vagy megkérem a Nagyimat. Ezeknek csak örülünk, hiszen a missziónk erről szól!
De van olyan, aki ránk fintorog és meg se áll, mert azt hiszi, hogy mi is olyan divat-őrültek vagyunk, mint manapság azok, aki a népi hímzéseket elvetemült módon, olyan helyekre festik fel, ami szégyenletes, csak mert ugye divat...
Én úgy érzem, sőt úgy is van, mi több vagyunk, mint divat. Mi a jövő számára szeretnénk egy értékátadó múlt lenni és újból életre kelteni azt, ami a minék!

És akkor jöjjön egy kis ízelítő a vásárból: